1. (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak!

2. Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!

3. Állíts, Uram, õrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!

4. Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevõknek dús ételébõl enni nem akarok.

5. Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.

6. Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim:

7. "Ahogy a malomkõ széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába."

8. Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem!

9. Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától!

10. A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.





O sábio elogia a mulher forte dizendo: os seu dedos manejaram o fuso. A roca é o alvo dos seus desejos. Fie, portanto, cada dia um pouco. Puxe fio a fio até a execução e, infalivelmente, você chegará ao fim. Mas não tenha pressa, pois senão você poderá misturar o fio com os nós e embaraçar tudo.” São Padre Pio de Pietrelcina