Biblia Católica
 

Zsoltárok könyve, 126

1. (Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tûnt, hogy álmodtuk az egészet.

2. Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: "Az Úr nagy dolgot mûvelt velük!"

3. Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.

4. Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.

5. Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.

6. Sírva mennek elõre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyûjtik kévéiket.

Versos relacionados con Zsoltárok könyve, 126:

A 126. zsoltár köszönet Istennek az Izrael népének a babiloni száműzetés utáni helyreállításáért. A zsoltáros kifejezi azoknak a örömét, akiket elengedtek és visszatértek a földjükre. A következő versek kapcsolódnak a zsoltárban foglalkozó témákhoz:

Ézsaiás 51:11: "Így az Úr megmentése visszatér, és Joy Songs -val jön vissza Sionba; az Örök Joy koronázza a fejüket. Örülni fognak az örömtől és az elégedettségtől, és a szomorúság és a nyögés elmenekül." Ez a vers arról szól, hogy visszatérjenek Isten népének földjére, amely közvetlenül kapcsolódik a 126. zsoltár fő témájához.

Jeremiah 31:7: "Mert az Úr azt mondja:" Énekelj Jacobnak az örömét, a fő népek miatt; hirdesse, dicsérj és mondjon: "Uram, mentse meg az embereidet, Izrael maradványát!" "Ez a vers ezt. Arra is utal, hogy Izrael népének helyreállítása és az általa hozott öröm.

Zsoltár 85:1: "Uram, megmutatta a földjét, visszahoztam Jacob foglyait." Ez a vers Jacob foglyok visszatéréséről szól, amely egy másik téma a 126 -os zsoltárban.

Zsoltár 126:5-6: "Azok, akik könnyekkel venek, az öröm dalaival fognak betakarítani. Aki sír, miközben a magot dobja, az öröm énekeivel tér vissza, és a gerendáit hozza." Ezek a versek a 126. zsoltáron belül vannak, és a szomorúság és a szenvedés utáni örömről beszélnek.

Zsoltár 30:5: "A sírás egy éjszaka fennmaradhat, de reggel az öröm kitör." Ez a vers a szenvedés utáni örömről, valamint a 126. zsoltár verseiről is beszél.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina