1. (Ének Dávid zsoltára.)

2. A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed elõtt. Ébredj, lelkem!

3. Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt.

4. A népek között dicsõítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked.

5. Mivel irgalmad az égig ér és hûséged a felhõket veri.

6. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsõséged.

7. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket.

8. Így szólt az Úr szentélyében: "Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét.

9. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.

10. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött."

11. Ki visz el engem az erõs városba? Ki vezet el Edomba?

12. Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel?

13. Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.

14. Istennel hõsi tetteket viszünk véghez, õ letiporja ellenségeinket.





Como distinguir uma tentação de um pecado e como estar certo de que não se pecou? – perguntou um penitente. Padre Pio sorriu e respondeu: “Como se distingue um burro de um homem? O burro tem de ser conduzido; o homem conduz a si mesmo!” São Padre Pio de Pietrelcina