Zsoltárok könyve, 65
1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára, ének.)
2. Téged illet a dicsõítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat.
3. Te meghallgatod a kéréseket,
4. ezért bûnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod õket.
5. Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével.
6. Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítõnk, s megrendítõ, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak.
7. Te, aki erõddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad.
8. Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak;
9. félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit.
10. Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bõségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is elõkészítetted:
11. barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esõvel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad.
12. Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bõség;
13. pezsdülnek a puszta legelõi, a dombok vígságba öltöznek;
14. a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed elõtt!