Zsoltárok könyve, 92
1. (Zsoltár, szombati ének.)
2. Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
3. reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hûségedet,
4. tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.
5. Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed mûvein ujjongok:
6. "Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!"
7. Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg õket soha.
8. A bûnösök nõhetnek, mint a fû, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,
9. de te fölséges vagy örökkén-örökké.
10. Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevõket szétszórják mind, de belém erõt öntesz.
11. Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.
12. Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.
13. Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nõ, mint a Libanon cédrusa.
14. Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.
15. Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,
16. hogy hirdessék: "Az Úr igazságos õ az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!"