Ozeás könyve, 7

1. Amikor Izraelt gyógyítani akartam, elõtûnt Efraim vétke és Szamaria gonoszsága: hazugsággal vétkeznek, betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak.

2. Mégsem mondják szívükben, hogy minden gonoszságukra emlékezem; tetteik körbezárják õket, ott vannak színem elõtt.

3. Bûneikkel örvendeztetik meg a királyt, hazugságaikkal a fejedelmeket.

4. Felhevültek mindnyájan, tüzesek, mint a kemence, amelynek tüzét nem szítja már a pék a dagasztástól a megkelésig.

5. A király a vezéreivel rogyadozik a tüzes bortól, és gonoszokkal cimborál.

6. Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng.

7. Felhevül mindegyikük, mint a kemence, és felemésztik bíráikat. Elbukott minden királyuk, nincs közöttük, aki hozzám kiáltana.

8. Efraim elkeveredik a népek között, Efraim olyan, mint a lángos, amelyet nem fordítottak meg.

9. Erejét idegenek emésztik fel, de õ észre sem veszi; õszülõ haj borítja fejét, de õ észre sem veszi.

10. [A saját gõgje vádolja Izraelt, de nem térnek meg az Úrhoz, az õ Istenükhöz, mindezek ellenére sem keresik.]

11. Efraim, mint egy galamb, buta és esztelen: Egyiptomot hívják, Asszíriába rohannak!

12. Mehetnek bárhová, kivetem rájuk a hálómat; mint az ég madarát, visszahozom, s gonoszságukért megbüntetem õket.

13. Jaj nekik, mert messze eltévelyedtek tõlem! Pusztuljanak, amiért fellázadtak ellenem! Menteni akarom õket, õk meg hazugságokat beszélnek ellenem.

14. Nem kiáltanak hozzám szívükbõl, amikor jajgatnak fekvõhelyükön: búza és must miatt keseregnek, ellenem meg lázadoznak.

15. Tanítottam õket, megerõsítettem karjukat, õk mégis gonoszat forralnak ellenem.

16. Baal felé fordulnak, olyanok, mint a csalóka íj, fejedelmeik kard élén hullnak el nyelvük dühe miatt. Nevetni fognak rajtuk még Egyiptom földjén is.