Jelenések könyve, 4

1. Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az elõbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell."

2. Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben és a trónon ült valaki.

3. Az ott ülõ tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány trónja körül.

4. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.

5. A trónból zengõ, mennydörgõ villámok csapkodtak. A trón elõtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

6. A trón elõtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élõlény, elöl, hátul tele szemekkel.

7. Az elsõ élõlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülõ sashoz hasonlított.

8. Mind a négy élõlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljõ!"

9. Míg az élõlények dicsõséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülõnek, az örökkön-örökké élõnek,

10. a huszonnégy vén leborult a trónon ülõ elõtt, és imádta az örökkön-örökké élõt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték:

11. "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsõség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent."