Jónás könyve, 2
1. Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.
2. A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:
3. Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és õ meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és õ meghallotta hangomat.
4. A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
5. Így szóltam: Elvetettél színed elõl. Bárcsak meglátnám még szent templomodat!
6. A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet
7. a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idõk népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem!
8. Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba.
9. Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól.
10. Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás.
11. Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.