Jób könyve, 12
1. Jób válaszolt erre és így szólt:
2. Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok.
3. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
4. Gúnynak céltáblája barátai elõtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják.
5. Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van.
6. A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni.
7. Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked.
8. Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked.
9. Ki az, ki mindebbõl ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent?
10. Kezében van minden élõlény párája, és éltetõ lelke az emberi testnek.
11. Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt?
12. Bölcsesség lakik a megõszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben.
13. Övé a bölcsesség és a hõsi erõ, nála lakik a tanács és okosság.
14. Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
15. A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
16. Az értelem s okosság az õ tulajdona, övé a tévelygõ s félrevezetõje.
17. A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi.
18. Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra.
19. A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja.
20. A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi.
21. Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erõseknek övét meglazítja.
22. Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait.
23. Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti õket, aztán eltörli.
24. Az ország kormányzóit megfosztja eszüktõl, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek.
25. Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.