Ámosz könyve, 6
1. Jaj Sionban a gondtalanul élõknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az elsõ nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.
2. Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?
3. Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erõszak uralmát!
4. Elefántcsont ágyban alusznak, fekvõhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreibõl.
5. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;
6. korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.
7. Ezért, lám, most a számûzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélõk tobzódása.
8. Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gõgjét utálom, palotáit gyûlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.
9. Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
10. Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: "Van veled valaki?" Az így felel: "Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!"
11. Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.
12. Vágtáznak-e a lovak a kõsziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?
13. Lodebárnak örültök és azt mondjátok: "Ugye saját erõnkbõl foglaltuk el Karnajimot?"
14. Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.